Változott a káromkodási kultúra. A k...a anyád, és a sz...jál le, valamint a hasonló, mások megalázása céljából mondott káromkodások, szép lassan átadták a helyüket a legújabb divat szerinti megalázó szavak használatának. Ma ha valakit mélységesen meg szeretnél alázni, akkor azt kell mondani, hogy libsi vagy komcsi. A világ legmegvetendőbb ember fajtája az, aki liberális, vagy netán kommunista. A múlt heti gyűlöletkeltés elleni tüntetésen is lehetett látni, hogy milyen mély gyűlölettel préselték ki a fogaik közül ezeket a kifejezéseket. A poszt címét is az egyik tüntetőtől loptam.

Én magam is gyakran találkozok a közösségi médiában ezzel a jelenséggel. De én ilyenkor meg szoktam kérdezni, hogy tudod mi az a kommunizmus? Érted a liberalizmus lényegét? A válasz minden esetben néma csend. Többször előfordult, hogy némi provokatív felhanggal felhívást intéztem a kommunizmust, liberalizmust szidó emberekhez, hogy ugyan már, fejtsék már ki, hogy mi is a bajuk ezekkel a szavakkal! De senkit nem találtam, aki beleállt volna egy beszélgetésbe. Valójában fogalmuk sincs, mit jelentenek ezek a szavak. Nem is tudnák elmagyarázni, hogy mi bajuk velük. Mindez azt jelenti, hogy a Fidesz és annak propagandistái azok, akik ezeket a jelszavakat harsogják, valamilyen alattomos céllal, majd az őket szó  és gondolkodás nélkül követő tömeg harsogja tovább, anélkül, hogy egy percet is elgondolkodna azon, hogy mit mond.

És mivel erre a tömegre alapból nem jellemző nemhogy a kritikus gondolkodás, de még a gondolkodás sem, szinte képtelenség velük értelmes párbeszédet folytatni. Ha felteszel nekik egy rövid, egyszerű de konkrét kérdést, szinte lehet látni, hogy nem tudnak mihez kezdeni vele. Nem tudnak önálló értelmes választ adni, csupán valami bemagolt szöveget ismételgetnek, még akkor is, ha annak semmi köze a kérdéshez. De gyakran egyszerűen kilépnek a beszélgetésből. Fellép ugyan a kognitív disszonancia, de nem tudnak mit kezdeni vele. Jó esetben ilyenkor valami belső feszültség kellene, hogy keletkezzen az illetőben, ami továbbgondolásra kényszeríthetné, de inkább a már megszokott panelok ismétlésével és a kérdező  felé kimutatott gyűlölettel kezeli azt.

Egyenlőre úgy tűnik, hogy esélytelen ennél többet elérni. Ezek az emberek addig nem nyitják ki a szemüket, amíg a saját bőrükön nem érzik, hogy a valóság teljesen más, mint amit annak hisznek. És ez sajnos nem egykönnyen változtatható meg. Évekbe telik, mire vagy kinövik, vagy rájönnek, hogy hülyeségeket hittek, de addigra már az addig elért "eredményeken" nem lehet változtatni.

De egy dolog biztos: Nem fognak utánanézni annak, hogy amit az ellenkező tábor mond, annak mi az alapja. Úgy működnek, mint egy szekta. Csak a saját vezetőjük és annak holdudvara által hajtogatott kliséket ismételgetik, csak tőlük hajlandóak elfogadni a "szellemi táplálékot". Az ellenség a Sátán markában van már, és még az életre is méltatlan. Köztük nem lehetnek jó emberek. Őket már becsapta a Sátán, a hamis próféta, vagy a Soros.

Nekem sem célom a megszólításuk. Közel tíz éve foglalkozok szekták, elvakult vallásos, vagy politikai hívők megszólításával. Pontosan tudom, hogy semmi értelme nincs. Viszont mindig van egy réteg rajtuk kívül, aki fogékony az információra. Akik sokszor hozzám hasonlóan csak tanácstalanul nézik az okosabbnak hitt emberek szócsatáit.

Úgyhogy belekezdek a fenti két fogalom tisztázásába. Úgy ahogyan azt én látom. Úgyhogy a következő poszt a kommunizmusról fog szólni. Megnézzük, hogy mi is az.