Szerintem sokkal egyszerűbb azzal kezdeni, hogy mi nem. Akármennyire hihetetlen is egyeseknek, a kommunizmusnak nem szinonimája a Sztálin, a Rákosi, Polpot, Berija, Marx vagy a bolsevik kifejezés. Pontosan annyira nem, mint ahogy a kereszténységnek sem szinonimája  a keresztesháború, a máglyahalál, az inkvizíció, Torqemada, és a vallásháborúk. Ez azt jelenti, hogy aki kommunista, az pont annyira nem biztos, hogy bolsevik, vagy Polpot követője, mint ahogy az sem feltétlenül biztos, hogy aki keresztény, az máglyahalál párti. És hogy maradjunk még a kommunizmus és a kereszténység közötti párhuzamoknál, Ahogy milliónyi keresztény szekta van, akik ezerféleképpen élik meg a kereszténységüket, úgy a kommunisták között is sok fő vonal, és ezerféle kis szektás vonulat található

Éppen ezért hiba lenne a kommunizmust akár Polpot, vagy Sztálin alapján megítélni, mint ahogy hiba lenne a kereszténységet az inkvizícióval azonosítani. Elég nehéz lecsupaszítani ezt a fogalmat az elmúlt száz év rárakódott szennyeződéseitől, rágalmaitól. De az a tény, hogy mintegy száz évvel ezelőtt Magyarországon is rendkívül népszerű eszme volt az egyszerű emberek között, és sok költőnk, írónk is magáénak vallotta, az azt jelenti, hogy ők nem úgy tekintettek erre a fogalomra, mint az átlag magyar napjainkban. Petőfi Sándort például sokan a Marx előtti kommunizmus egyik hívének tekintik. A verseiben gyakran használja azokat a forradalmi képeket, amelyek később megjelennek a kommunista forradalmárok írásaiban. Az Apostol című versében, amely érezhetően önéletrajzi ihletésű, egyértelműen utal arra, hogy számára Rousseau eszméi számítanak követendőnek. Márpedig Rousseau volt az egyik első és leghíresebb filozófus, aki megfogalmazta azokat az elveket, amelyek mind Petőfi, mind a későbbi kommunista, anarchista emberek számára fontosak voltak. De említhetnénk Adyt, József Attilát, akik a verseikben gyakran utalnak kommunista, anarchista nézeteikre. József Attila kifejezetten megemlíti Bakunyint, Kropotkint, Marxot a Szabados dal című versében. Ott még azt is kifejezi, hogy a Bakunyin és a Marx féle kommunista irányzatból Bakunyiné, illetve annak halála után az anarchizmus fő ideológusának számító Kropotkiné volt számára szimpatikus. Ady Endre A Csillagok csillaga című versében a kommunizmust jelképező vörös csillag diadaláról ír. Rajtuk kívül még számos írót, költőt említhetnénk, akiknek a neve még az 1919-es Tanácsköztársaság körül is felmerül.

Szóval a kommunizmus nem volt mindig olyan szitokszó, amit mások iránti  megvetés kifejezésére használtak. Talán csak azok tekintettek negatívan erre a kifejezésre, akik a kommunista eszmék terjedése következtében féltették az igazságtalanul, az egyszerű emberek kizsákmányolása által megszerzett hatalmukat, vagyonukat.

Mert hogy mit is akar a kommunizmus? Ha most egyszerűen szeretnék fogalmazni, akkor a kommunizmus egy olyan gazdasági modell, amelyben nincsenek olyan osztályok, amelyek tagjai aránytalanul nagy vagyont, hatalmat halmoznak fel maguknak mások rovására. A kommunizmus egy olyan rendszer, amely a szolidaritásra, egyenlőségre épül. Nem engedi, hogy különböző praktikákkal egyesek sokkal nagyobb vagyonhoz jussanak mint mások, illetve olyan előjogokat szerezzenek a születés, vagy gazdagság által, ami megszerzése mások számára elképzelhetetlen.

Aztán hogy ezt hogyan lehet megvalósítani, azt elég nehéz megfogalmazni. És itt válnak szét a különböző kommunista irányzatok.

A kommunizmussal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a legtöbb kommunista összeköti a kommunizmust az anarchizmussal. Bíbó István, Nagy Imre egyik 56-os minisztere például úgy beszélt az anarchizmusról, mint kívánatos dologról. Az anarchizmus pedig egy olyan társadalmi berendezkedés, amelyben a hatalom nem egy kiváltságos elit kezében van, hanem a nép közvetlenül gyakorolja a hatalmat. Általában egyetértenek abban, hogy a jelenlegi állami keretek között a kommunizmus megvalósíthatatlan. Ezért a kommunista nézetek általában magukban foglalják az antietatizmust, azaz a jelenlegi  állami berendezkedés eltörlését. 

Ebből adódóan téves azt gondolni, hogy a XX.század második felében kommunista államok voltak Kelet-Európában. A valóság az, hogy soha nem volt még sehol kommunizmus egyetlen országban sem. A Szovjetúnió által vezetett szocialista országokban ugyanúgy egy szűk elit kezében volt a hatalom és a gazdaság irányítása, mint a kapitalista országokban. Ugyanúgy nem volt demokrácia, és ugyanúgy nem volt egyenlőség. Sehol nem valósultak meg a kommunista elvek. Ezért Ezekre az országokra inkább az Államkapitalizmus a megfelelőbb kifejezés, hiszen a gazdasági hatalom nem a nép kezében, hanem egy szűk politikusi és gazdasági elit kezében volt, miközben a tőke az államé volt.

Az egyik kedvenc érvem a kommunizmus ellen az, hogy azért nem jó, mert akkor sok ember igazságtalanul, munka nélkül jutna jövedelemhez. Ezt nem tudom honnan szedték, de érdekes az a vakság, ami az olyan embereket jellemzi, akik így érvelnek. Ugyanis, ha egy kicsit is nyitott szemmel járna, akkor látná, hogy ma, a világ vagyonának legnagyobb része olyan emberek kezében van, akik azért nem dolgoztak meg, és igazságtalanul jutottak hozzá. Azt hiszem nem kell neveket írnom, hogy kik ezek az emberek ma Magyarországon.

Szóval a kommunizmus nem negatív fogalom. Hanem igenis pozitív, és azt az eszmét takarja, amire minden igazságra vágyó embernek szüksége van.

Csak egy kicsit többet kellene olvasni róla...